Az első karácsony májusban van nálunk, akkora ajándékgyártásban vagyunk. Elkezdődött az óvodai évzárók időszaka. Számomra, számunkra kedves időszak ez, mintegy második első karácsony. Idén úgy gondoltuk, hogy a fényképkeret lesz az ajándék az óvó néniknek, és a dajka néninek.
Első ajándékok
A nagylányomnál kezdődött minden, aki igazi művészlélek. Már pici korától értette az óvó nénik felé a szeretet kimutatásának fontosságát. Sokat beszélgettünk, hogy mit jelent az óvó nénik jelenléte, szeretete, törődése a mi életünkben. Az évzáróra készülődve kérte, hogy virággal és egy általunk készített ajándékkal köszönjük meg az óvó nénik és a dajka néni szeretetét. Ragaszkodott hozzá, hogy ő is velem együtt dolgozzon rajta. Viszont nem egy egyszerű rajzra gondolt, hanem valami igazán szép ajándékra, ami örömöt okoz nekik. Így születtek sorra az év végi ajándékok: virágos fa cserépben, táblán az óvó nénik munka közben és a legkedvesebb, a szív alakú „fonott” kosár, amibe édességet is tettünk. Kipuhatoltuk mindenki kedvenc színét. A jó szokást az iskolába is továbbvitte a lányom, amire nagyon büszke vagyok. Szerencsére már sokkal jobban kiveszi a részét az ajándékkészítésből.
Elég jó ajándékok
Ugyanez nem mondható el kislányomról, aki se nem művészlélek, se nem kézműves aktivista. Vele ugyanúgy megbeszéltük, hogy miért szeretjük az óvó néniket és a dajka nénit. Az ajándékozást ugyan jó ötletnek tartotta, ám a kivitelezését nagyvonalúan átengedte nekem. Látva Kiscsillagom szerény érdeklődését, idén fényképkereteket készítettem ajándékba az óvó néniknek és a dajka néninek is. Könnyű ezt így, mert közben kézműves vállalkozásom lett. (Nem könnyebb.) Kislányom most azért egy-egy rajzzal hozzájárult a sikerhez, nem panaszkodhatok. És a műhelyembe lépve igazán elégedetten nézte a kereteket, majd megállapította, hogy ezek elég jók lesznek.
A kivitelezés
Már tudjuk mindenki kedvenc színét: kék, rózsaszín és piros. A kereteket színátmenetesre festettem fehérrel kombinálva. Száradás után már csak egy kis finom stencilmintát tettem rá mindre, és a nevek kezdőbetűjét, ami fa betű fehérre festve. Végül lánykám belerakta a rajzait a fényképkeretekbe.
Készítette egy édesanya, aki hálásan köszöni, hogy szeretik és vigyázzák szeme fényét, mert „boldog az én szívem az óvodában”, mondta Eszter lányom.